Május 24. Clayton

Kitettem a szélcsengőt. Napok óta ennyi a kapcsolatom a külvilággal. Amit a szél hoz magával.

Nagyon bírom!

Napi egy óra napozás. Mezítláb.

Leköt a könyv amit olvasok.

Élezem.

Majd morgok, mert még mindig nem tudatosultak az időzónák. Fel akarlak hívni. De már alszol.

Gondolok rád!

Hiányzik a kád, amiben kiáztathatom az ujjlenyomatom.

De van egy szuper zuhanyzóm. Tetőtéri ablakkal.

Szeretem, ha besüt a nap.

 

Még mindig beszaladok, ha jön ló, kíséretében a kecskékkel. Igyekszem az ajtón nem pofára beesni.

Naponta kétszer jön el erre.

Általában ugyanabban az időpontban. Nem gond, hagyom.

Ő volt itt előbb.

 

Félek az idegen növényektől. Az egyik olyan veszélyes, hogy 3 hétig zsibbadsz tőle. Szerencsére a közelemben nincs ilyen.

Cserébe van több kaland:

  • egyik nap nem volt áram. Viz sem. Térerő is alig. Utóbbi viszont állandó és megszokható.
  • gyorsan megtanultam: behúzni, mert beszállhat; kirázni, mert belemászhat; lesöpörni, mert csíphet; kesztyűvel megfogni, mert nem tudod mi lehet mögötte; alá nézni, mert ez az ő birodalmuk.
  • vagy befújni mindent bogárirtóval. Spiccesen ne, mert olyat is befújsz, amit nem kéne. És ne is táncolj közben. Az is veszélyes lehet.

Láttam ma, hogy a macska megfogott egy pockot. A macskának szurkoltam. Este viszont nem kap enni a dög.

Találkoztam egy lánnyal, Marcsival. Első találkozás. Mellette ültem, amikor telefonon úgy mutatott be valakinek, hogy fejből elmondta az önéletrajzom.

Majd hozzátette: ‘Szóval nem hülye’

Jót nevettünk.

Együtt is fogunk dolgozni.

0